Még a legjobb feladat is idővel rutinná válik. Számos oka van annak, hogy az ember megunja a feladatát, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem szereti, vagy ne lenne elkötelezett a munkájával kapcsolatban. Minél hamarabb kezdesz el tenni az unalom, a „miért vagyok is itt” érzése ellen, annál nagyobb az esélyed, hogy elkerülöd a kiégést. Nézzük milyen lépéseket tehetünk azért, hogy ismét töltekezni tudjunk munkánkból!
Csípd fülön az okokat!
Meglepő, hogy milyen sok ember észre sem veszi, hogy éppen unatkozik, csak azt érzi, hogy nincs értelme annak, amit csinál. Ismerd meg magad annyira, hogy tudd, mihez értesz, milyen dolgokkal foglalkozol szívesen – miből épül fel a TE tudástőkéd, és mi mozgat téged. Csak úgy tudod visszanyerni munkakedvedet, ha megtalálod ezeket a momentumokat a mindennapi munkádban, és nevén nevezed azt is, ami elveszett. Gondolj vissza arra a pillanatra, amikor először érezted az elégedetlenséget a munkáddal kapcsolatban, nézd meg lépésről-lépésre, hogy mi vezetett idáig!
Még ha a mindennapos feladataid a megszokások szintjére süllyedtek, akkor is van lehetőséged az önmegvalósításra, a szikra újraélesztésére – akár a jelenlegi munkahelyeden. A te munkád sem 1 dimenzióban értelmezhető, biztos van olyan vetülete, ami kihívást, izgalmat, örömet hozhat. Az egyik ilyen energiaforrás a tanulás: bármi, amit eddig nem tudtál és megtanulod (akár a legapróbb dolog) az is a te sikered, eredményed, és egy újabb bizonyíték, hogy képes vagy többre/jobbra. Értékes vagy.
Fordíts egyet – most Te változtass a környezeteden!
Te az érdekes emberek társaságát keresed, vagy inkább az örök elégedetlenkedőkkel lógsz? Ez utóbbiak – ha szokásukká válik a panaszkodás – energia vámpírokká válnak. Keresd meg inkább azokat, akik eddig kiestek a látómeződből. Az emberek szívesen veszik mások érdeklődését. Minden új kapcsolatfelvétel egy-egy energialöket, örömforrás lehet számodra. Valami, amiért érdemes holnap is találkozni. Ezek a kapcsolatok új perspektívákat hozhatnak a mindennapjaidban: egy új beszélgetőtársat; valakit, akinek szüksége van rád; akinek számít a véleményed; aki szeret veled lógni. Netán egy mentort, akitől érdemes tanulni. Mindez nem jelent többet, mint egy közös ebédet, vagy néha egy-egy könnyed kávézást a napi stressz közepette.
Tartsd kézben az idődet!
Gyakran a stressz vagy az életunt állapot oka a határok összemosódása munka és magánélet között. Manapság már sok olyan munkakör van, ahol térben és időben eleve összemosódnak ezek a határok. A sorompókat magadnak kell a fejedben felállítani. Ismerd fel szokásaidat, prioritásaidat. Csak rajtad múlik, hogy az egyik szerepedből, hogyan lépsz át a másikba. Fontos, hogy meg tudd húzni az éles határt ezek között – még akkor is, amikor a délelőtt első felében éppen otthon agyalsz a következő projekt terven, és 11-re a nagymamáért kell menned a kórházba. Ezek a határok olyan élesek legyenek, hogy a projektterv készítése közben ne azon pörögj, hogy hogyan jutsz át a városon a dugóban, vagy hogy a nagyi lelete biztos elkészül-e addigra.
Ha a munka közben mégis a nagyis történet stresszel, akkor valamit nem jól készítettél elő fejben:
– mert ha tudod, hogy elegendő időt szántál a nagyi hazahozatalára,
– ha tudod, hogy otthon rend és szeretet várja,
– ha ő tudja, hogy mikor mész érte és vár Téged,
– akkor minek stresszelnéd magad a lehetséges, de nem valószínű dolgokkal, amik közbejöhetnek.
Arra, ami VALÓSZÍNŰ, már előkészültél; az ÖSSZES lehetséges dolgot pedig nincs hatalmad kontrollálni.
Ha eszed magad, akkor a vége az lesz, hogy ez a nap is megy a kukába,…… pedig mennyit készültél rá. Szóval, amikor dolgozol, engedd el a többi dolgot, és merítkezz arra az időre csak abba a szerepedbe, de kezeld következetesen a saját időkorlátaidat és tartasd másokkal is tiszteletben.
Keresd a kalandot!
Az unalom érzése egy jelzés, hogy készen állsz egy új kihívásra. Ez lehet egy új feladat, egy magasabb felelősségi szint, egy új terület, ahol tanulhatsz még valamit. Ha ezt az új kalandot még nem tudod beazonosítani, fordulj egy olyan emberhez, aki rálát a képességeidre, aki számít rád, aki ismer téged, aki támogatód lehet ebben a fejlődésben, a továbblépésben. Lehet, hogy épp a közvetlen felettesed az? Ha nem ő, keress tovább…
Csere-bere fogadom – Jelentkezz rotációs programra vagy projektmunkára! Tanulj!
Ha saját munkakörödben nincs lehetőség feladatbővítésre, akkor se add fel! Manapság sok vállalatnál léteznek rotációs programok, vagy projekt feladatok. Csak egy dolgod van: jelentkezz! Ha nem belső pályázat útján lehet bejutni ezekre a helyekre, akkor sincs semmi veszve: jelezd vezetőd vagy a HR felé, hogy érdekelnek az ilyen jellegű feladatok, lehetőségek. Vállald fel, hogy változtatni szeretnél. Még időben, amíg még nem a vállalat akar változtatni a veled való kapcsolaton (azért, mert már a munkád eredményén és hozzáállásodon látszanak a kiégés jelei). Nem is beszélve egészségedről, abból csak egy van, és azért te vagy felelős. A vállalaton belüli levegőváltozás nagyon hasznos: erősíti az önbecsülésedet, részt vehetsz egy szakmai „szabad egyetemen” és a kapcsolati hálód is gazdagodik. Nem utolsó sorban mutatja törekvésedet a jobbra, többre, ami NEM bűn, mert a többre vágyó embert lendületben tartja a hajtóereje – a vállalatoknak pedig motivált emberekre van szüksége.
Végezetül: ismerd meg magad, ismerd fel a helyzeted, vállald fel magad és változtass – csak így kerülsz ki a körülmények fogságából!
Mindez persze az éremnek csak az egyik oldala. Hamarosan jön az útravaló gyakorló vezetőknek is, hogy hogyan tudják munkatársaikat átsegíteni ezen a változáson.
Forrás: GWEN MORAN: How To Fall In Love With Your Job Again
